Az informatika világában folyamatosan törnek elő az új módszerek, elgondolások, technológiák, amelyek sokak szerint alapjaiban megváltoztatják korábbi elképzeléseinket az informatikáról, ha egyáltalán lehet ilyet mondani. Ilyen talán a cloud computing is? Az elmúlt évek legnagyobb marketing- szlogene a Web 2.0 volt, amely mindenkit úgy és abban a formájában érdekelt, ahogyan volt, jelentsen a fogalom bármit is. Most azonban egy új fogalom van a láthatáron, a cloud computing (számítási felhő), ami ismét felkeltette a befektetők és döntéshozók érdeklődését.

 Mint általában az újonnan megjelenő szlogenekkel, a cloud computinggal is óvatosan kell bánni. Nem használható mindenre, sőt nem is ajánlott mindenkinek.  De nézzük meg ezt kicsit részletesebben.

A koncepció alapja egyszerre pofonegyszerű és nagyon bonyolult, hiszen olyan megoldást nyújt, ami részben ismert, részben újdonság.  A lényege az, hogy azokat a szolgáltatásokat, amelyeket hálózaton keresztül tudunk elérni, - például a levelezőrendszer- (elvileg) nem egy konkrét gép, konkrét rendszer szolgálja ki, hanem valamilyen nagy, számunkra ismeretlen rendszercsomag, egy felhő, amelybe elküldjük a kérésünket, és a felhőből valahogyan megkapjuk a választ. Ez a megoldás abban különbözik az eddig megszokottól, hogy az adatokat, szoftvereket, szolgáltatásokat - mind-mind a felhő tárolja; kívülről semmit nem kell "hozzátennünk" a működéséhez. Azaz a nagy "felhő" teljeskörű önálló rendszerként működik.

A cloud computingot úgy kell elképzelni, hogy a műveleteket, feladatokat egy nagy teljesítményű lazán kapcsolódó rendszer végzi a szolgáltató oldalán. Mi kívülről egy egyszerű ponton keresztül csatlakozunk, mindössze internetkapcsolatra, és egy böngészőre van szükség, így végső soron nekünk mindegy, hogy a felhőben mely gépek milyen feladatot végeznek; csupán a végeredmény a fontos.

Fontos azonban azt is figyelembe venni, hogy a számítási felhők egyáltalán nem minden esetben és nem is mindenkinek tudnak megoldást nyújtani problémáira. Az úgynevezett kliensintenzív szoftverek, mint például a játékok, a komplex szövegszerkesztők, az asztali adatbázisok, a videotelefonok és hasonlók elvileg sem kerülhetnek át a felhőbe, hiszen elvárás velük szemben, hogy helyileg, szinte valós időben végezzenek nagy mennyiségű adaton műveleteket. A nagy mennyiségű adatok a felhőmodellnek nem okoznak problémát,inkább az idővel van probléma, hiszen hálózaton (interneten) keresztül csatlakozunk az ilyen rendszerekhez. Ami tehát várhat picit, az átkerülhet a felhőbe, ami nem, azt helyben kell elvégezni.

Nem csak marketing
 

Azt gondolhatjuk, hogy a cloud computing elnevezés egy főleg marketingcéloknak eleget tevő, úgynevezett "marketingintenzív" kifejezés, valójában egyáltalán nem az! Az egyik legtipikusabb és mindenki számára ismert felhőalkalmazást a Google vezette be a saját online alkalmazásaival, hiszen a Gmail és a Google Docs tulajdonképpen ezen az elven működnek.
Ezek a rendszerek is számunkra nem ismert architektúrán és helyeken futnak, nekünk csak egy egyszerű belépési pontunk van (egy webcím), onnantól a Google felelőssége a működés biztosítása, adataink tárolása.

Elsődleges előnye a felhőalapú szolgáltatások igénybe vételének, hogy semmilyen induló költséget nem von maga után (hardverek, szoftverlicencek), sőt később sincsenek adminisztrációs költségek, ami sokkal olcsóbbá teheti a megoldást, mint a mai, birtokláson alapuló megközelítések. Nem is beszélve a szoftvervállalatok ügyes "követési" díjairól, amelyeket úgy kalkulálnak ki,
hogy egy-egy szoftver árát pár évente újból kifizetjük csak azért, hogy az alapvető frissítéseket megkaphassuk a rendszerhez. Gondoljunk csak bele, mennyibe kerül megvásárolni egy Windows Servert, hozzá egy Microsoft Exchange szervert levelezéshez, és melléjük mindenkinek
még Microsoft Office csomagokat is a kliensgépekre! Ehelyett elég, ha megvásárolunk néhány darab netbookot, előfizetünk a Google irodai szolgáltatásaira, és máris dolgozhat mindenki!
Emellett persze vannak sokkal extrémebb alkalmazások is, mint például a Google App Engine vagy az Amazon Elastic - ezekre még visszatérünk.

Ahhoz persze, hogy működhessen a számítási felhő elképzelés, el kellett jutnunk a mai internet jelenlegi elterjedtségéhez és főleg sebességéhez, amikor is egyre kevésbé aggódunk a sávszélesség miatt és egyre kevésbé szeretnénk azzal foglalkozni, hogy saját gépünkre különböző speciális alkalmazásokat telepítsünk, víruskereséssel és egyebekkel foglalkozzunk. Pontosan ezt a modellt lovagolja meg a netbook irányzat: helyben lehetőleg csak a legkevesebb komponenst telepítsük, és amit csak lehet, vegyük igénybe online szolgáltatásként. Fontos persze hangsúlyozni, hogy sokkal inkább égboltról és különálló felhőkről van szó, hiszen ezek a rendszerek egyelőre egyáltalán nem mutatnak egységes felületet, az egyes felhőfoszlányok mind önmagukban működnek. Hiába használjuk például aSalesForce CRM-rendszert, ha közben az nem integrálódik kedvenc levelezőfelhőinkkel (Hotmail, Gmail. .. ). A felhőrendszereknek jelenleg egyik nyilvánvaló gyengéjük az együttműködési lehetőség, illetve maga a nyitottság, a miben várhatóan hónapokon belül nagy változás lesz minden szolgáltatónál

Fejlesztés és piac
 

A standard "birtoklós, telepítős" megoldások egyre kevésbé lesznek képesek válaszolni az üzleti igényekre, hiszen a piac mind gyorsabban mozog, egyre dinamikusabban kell válaszolni az igényekre, amit egy adott, telepített szoftververzióval egyre kevésbé lehet elérni, különösen, ha többéves frissítési ciklusokban gondolkozunk. A felhőmodellel a fejlesztők (akik egyben az üzemeltetők is) folyamatosan frissítik, karbantartják a rendszert, így akár napi több új funkció, javítás is kikerülhet az ügyfelekhez, amit egy telepített szoftver szinte biztosan nem tud garantálni. Gondoljunk csak a Firefox vagy akár a Windows biztonsági problémáira, a melyekre ha nem telepítjük az automatikus frissítéseket (vagy nem is tudjuk, hogy mik azok), akkor gépünk komoly veszélynek lehet kitéve a világhálón. Ennek lehetőségét a felhőben üzemelő alkalmazások szinte teljesen kizárják. Ahelyett tehát, hogy telepítenénk a "Gmail szoftver frissítéseit", a Google napi háromszor frissíti az amúgy 24 órában elérhető szolgáltatását (persze időnként vannak komoly kimaradásai). Ez egyben azt is jelenti, hogy a felhasználóknak nem kell végre rendszeradminisztrátoroknak is lenniük egyben, ennek minden problémáját átvállalják a felhőt üzemeltetői. Nincs gond tehát a telepítésekkel, architektúrával, hardverméretezéssel, VPN-nel, helyiséggel (munkahelyről éppúgy el tudjuk érni a rendszert, mint otthonról), biztonsági kérdésekkel, egyszerűen csak használni kell a rendelkezésre álló szinte végtelen számítási és tárolási kapacitást.

Érdemes megfontolni a cloud computing modellt abban az esetben is, amikor a telepítendő alkalmazások száma nagyon nagy (egyes esetekben akár több ezerre is rúghat a számuk). Ilyenkor, ha más költséggel nem is számolunk, és esetleg még licencdíjakat sem kell fizetnünk, mert ingyenesen használható programokat választottunk, azoknak a telepítése és karbantartása is borzasztó költségeket jelenthet, nem is beszélve a nagyon magas szaktudásigényről, amit házon belül kell tartani.

Ha utánagondolunk, egész világos, hogy miért éri meg a cloud computing modell a szolgáltatóknak: amíg egy-egy szerver esetében nehéz a méretezés, hiszen gyakorlatilag a tüsketerhelésekre kell vásárolni a vasat, addig a számítási felhőben a nagy számok törvénye alapján sok-sok ügyfél nem pont egyszerre fogja terhelni a rendszert, különösen, ha több időzónában gondolkozunk. A szolgáltatónak tehát egy szinte tökéletesen átlagos, 24 órás terhelésre kell számítania. Az ügyfelek elvileg bármilyen erővel megrohamozhatják a szolgáltató rendszerét, az nem fog érzékelni jelentős terheléstöbbletet.

Persze ellenvethetnék, hogy ma már a virrualizációs technológiák segítségével saját magunk is építünk és kiépÍthetünk több tucat virtuális szervert, amelyekkel egészen jól el lehet osztani a terhelést, ám ebben az esetben is nagyon magas adminisztrációs költségek kel kell számolnunk, másfelől ugyanúgy meg kell vásárolnunk a hardvert/szoftvert, mint korábban, esetleg néhány hardverelemen tudunk spórolni.

A "cloud computing" amiatt a tévhit miatt vált divatossá, hogy minden alkalmazást be lehet tolni a  felhőbe, így az megbízhatóan, korlátlan kapacitással fog tovább működni. Ez persze egyáltalán nem igaz. Azok a szoftverek, amelyeket nem ki fejezetten a cloudra terveztek, nem is fognak működni az új modellben, sőt a szoftverek módosítása is ki fejezetten költséges lenne. Házilag persze van, hogy érdemes és lehetséges saját szoftvereinkből minifelhőket építeni és racionalizálni szoftverkiadásainkat, de ezt nem szabad összetéveszteni a hagyományos cloud computing modellel!

Hátrányok
 

A számítási felhő modellnek természetesen van hátránya is, ez valójában ugyanaz, mint az előnye: nem a mi kezünkben van az irányítás. Ha birtokoljuk a rendszereket, szoftvereket, hardvereket, akkor hiába vágnak el minket a külvilágtól, adataink, munkáink továbbra is elérhetök maradnak, és tudunk dolgozni. Ha a cloud computing megközelítés esetében megszakad a hálózat, az gyakorlatilag olyan, mintha nem lenne áram, azaz szinte semmit sem tudunk csinálni. Ennek a problémának a kiküszöbölésére persze vannak kezdeményezések, de még nagyon messze van a tökéletes megoldás. Emellett - bár most még ez nem probléma - amint cloud computing megoldásokba költözik a felhasználók többsége, felmerül a kérdés, hogy a szolgáltatók olyan kezesek lesznek-e, mint ma. Mi van akkor, ha költségeinket a szolgáltató egyszerre többszörösére növeli? Csak úgy nem tudjuk felmondani a szolgáltatást, hiszen akkor azonnal megállna minden munka, egyik pillanatról a másikra nem tudunk saját infrastruktúrát sem kiépíteni, ami ráadásul biztosan drágább is lenne, mint fizetni egy emeltebb díjat.

Nem lehet megjósolni, hogy mi lesz akkor, ha a cloud-szolgáltatók ellenünk fordulnak, esetleg megzsarolnak minket saját adatainkkal vagy a szolgáltatás minőségével, esetleges kieséséveI. Már ma is többen figyelmeztetnek, hogy ennek elvi lehetőségét egyáltalán nem szabad kizárni, és bár a közel múltban tapasztalt nagy Gmail-leállás jó eséllyel nem volt szándékos, sokan megérezték annak a hangulatát, milyen az, amikor sem az új, sem a korábbi leveleinkhez nem tudunk hozzáférni.

A cloud-szolgáltatások biztosítása és igénybevétele esetén nem feltétlenül egyértelmű, hogy hol szolgáltatunk és hol vesszük igénybe a szolgáltatást - ez ügyben az országok törvényei eltérően nyilatkoznak. Adózási szempontból fontos körüljárni ezeket a kérdéseket. Hiszen például New York állam az Amazonnal helyi adót akar fizettetni az ott igénybe vett szolgáltatások után, jóllehet elképzelhető, hogy a szerverek, amelyek a kéréseket kiszolgálták, nem is az Egyesült Államok területén voltak.

Egyszerre beszélni minden cloud-modellről nem szerencsés, hiszen sokféle elgondolás van sokféle megközelítéssel, a melyeket külön-külön érdemes vizsgálni.

Google és Amazon
 

Bár a Google és az Amazon kínálja ma a két legérdekesebb cloud computing szolgáltatást, hazánkban egyelőre ezek a szolgáltatások szinte teljesen ismeretlenek. Részben persze azért, mert ezek a szolgáltatások főképp az amerikai piacot célozzák, Így remélhetőleg csak idő kérdése, hogy mi is aktívan kihasználjuk ezeket a valóba  innovatív termékeket.
Mindkét rendszer alapelgondolása gyakorlatilag azonos: olcsón tudunk óriási számítási kapacitást igénybe venni akkor, amikor éppen kell, s nem kell fizetnünk érte, amikor épp nem kell.

Az Amazon EC2 (Elastic Compure Cloud), a Google pedig App Engine néven indította be ezt, ám a két rendszer kissé más megközelítéssel biztosítja a szolgáltatást.

EC2 rendszer
 

Az Amazon teljesen ránk bízza a vezérlést, teljes virtuális gépet ad órabérbe, amire akár saját
operációs rendszert is telepíthetünk, ha az előre beállított (igen széles) választék nem lenne megfelelő. A nyílt forráskódú rendszerek mellett Windows is szerepel a palettán, igaz, annak óradíja valamivel magasabb, mint a Linuxoké.

A távmenedzsment miatt nyilván a parancssoralapú rendszerek felelnek meg jobban a feladatnak, és az Amazon számos nagyon hasznos menedzsmentszkriptet bocsát rendelkezésünkre a gépek kezelésére (leállítására, újraindítására, módosítására). Emellett azonban rendszerünk grafikus képét is láthatjuk, így tényleg bármilyen operációs rendszert tudunk használni az EC2 keretében.

Az EC2 mellett az Amazontól még számos szolgáltatást tudunk vásárolni, ami mind-mind az elosztott, lazán csatolt rendszerekhez lehet kiváló. Ilyen az Amazon Simple Storage Service (Amazon S3), amely biztonságosan, több helyről elérhetően tárolja adatainkat. Fontos azonban kiemelni, hogy az S3 nem helyettesíti az olcsó külső merevlemezeket, a tárolási költségek gigabájt/hónapban vannak megállapítva, és robusztus méretük miatt nem kifejezetten olcsók!

Emellett még elérhető az Amazon SimpleDB - ez egyszerű, elosztott adatbázisként működik, azaz több gépünkről is elérhetjük, lekérdezhetjük az adatbázisunkat. A gépek közötti laza kommunikációra használhatjuk az Amazon Simple Queue Service-t (Amazon SQS), amely egy hagyományos üzenetsor- (message queue) szolgáltatás. Kívülről minden szükséges szolgáltatást elérhetünk webszolgáltatásként (web service) is, így akár egyetlen webes hívással is újra tudjuk indítani gépeinket. A gépek – ahogy elvárjuk tőlük - saját külső IP-cimet kapnak, így teljes értékü web- vagy akármilyen szerverként használhatjuk azokat, pont úgy, mintha itthon elhelyeznénk saját szerverünket egy szerverhosting szolgáltatás keretében.

A számlázás igen összetett, hiszen egyfelől fizetünk a gépekért óradíjat, attól függően, hogy mekkora gépet vásároltunk, fizetünk a hálózati adatforgalomért és az igénybe vett tárterületért.